Paradicsom asszonya (lauda)

Hírnök:
Paradicsom asszonya, siess,
elragadták áldott fiad.
Az emberek ütik-verik,
véresre korbácsolják.

Mária:
Miért fogták el gyermekem,
az Ártatlan Bárányt,
aki sohasem vétkezett!
Hogyan lehetséges ez?

Hírnök:
Eladta őt a leghitványabb,
az áruló Júdás.
Harminc arany volt a jussa,
busás ár a Koldus Királyért.

Mária:
Légy támaszom, Magdolna,
hatalmas balsorsomban.
Jézust elragadták tőlünk,
utolért borzalmas végzetünk!

Hírnök:
Siess, Asszonyom, siess!
Gyermeked a nép leköpte,
elhurcolták őt a gyávák,
Pilátus kezébe adva sorsát.

Mária:
Oh! Pilátus! Pilátus!
Ne kínozd fiamat!
A vád hamis,
bizonyság én vagyok!

Tömeg:
Feszítsd meg! Feszítsd meg!
Hamis király ő,
a szent törvényszegő,
keresztre! Keresztre!

Mária:
Lássatok lelkembe, emberek,
kínomból könyörgök tinektek.
A fájdalmat szívemből…
Irgalmazzatok!

Tömeg:
A börtönből társait,
a tolvajokat hozzák!
Töviskoronát fonjatok
fejére a hamis királynak!

Mária:
Fiam, fiam, szerelmetes liliom.
Kiad gyógyírt szenvedő szívemnek?
Oh, gyermekem! Némaságod gyötör.
Miért rejtőzködsz szülőanyád elől?

Hírnök:
Madonna! Íme, a kereszt,
ott vonszolja a nép.
S íme a sötétség,
mi a fény helyére lép.

Mária:
Kereszt, fiam gyilkosa,
mit teszel, ostoba!
Fiam a bárány,
kinek neve tiszta!

Hírnök:
Siess, Asszony! Siess!
Fiad már meztelen,
a nép vérre vágy,
meggyilkolni egy fiát.

Mária:
Hadd lássam sebeit,
mik szépségét elveszejtik.
Csupa vér! Csupa vér!
Borzalom látni kínjait!

Hírnök:
Asszony! Kezét kapkodják,
a keresztre kényszerítik,
a kalapács kattog felette,
s a szög tenyerébe hatol.

Asszony, most jobbját…
A kalapács kattog,
a szög rohan,
a fájdalom felzokog!

Asszony, most lábait
a kalapács kattog,
a szög rohan,
a fájdalom felzokog!

Mária:
Zokogok! Gyermekem, mondd,
ki a gyilkosod! Fiam!
Zokogok! Gyönyörű gyermekem,
ki a rút gyilkosod?

Inkább szívemet tépték volna!
Inkább lelkemet lopták volna!
Szenvedek véled, édesem,
kereszt kereszted szívemen.

Krisztus:
Anyám, ne jajgass!
Halálos sebet ejtesz rajtam,
szörnyű zokogásod
ezernyi korbácsütésnél fájóbb.

Mária:
Fiam! Gyermekem!
Okkal zokogok,
ki tette ezt veled?
Tested miért meztelen?

Krisztus:
Anyám, ne jajgass,
azt akarom, maradj
az apostolok, tanítványaim
szent körében.

Mária:
Fiam! Ne mondd ezt,
míg élsz, élek,
ha halsz, meghalok,
mert így akarom.

Egy legyen a sírunk,
békében nyughassunk.
A szenvedő fiú
s boldogtalan anyja.

Krisztus:
Jánosra, a kedvesre,
bízlak, zokogó anyám.
fogadd helyettem őt,
az én helyemre szívedben.

János, anyám lesz anyád!
Fogd kezét balsorsban,
védd és szeresd,
fogadd nyílt szívedbe!

Mária:
Lelkem veled elhagyott,
szenvedő, szerencsétlen
szomorúságom szakadatlan,
szegény kisfiam!

Egyetlen gyermekem!
Egyetlen vértől sápadt,
végleg elhagyatott fiam,
hallod szavam?

Sápadt, szőke fiam!
Tiszta, töretlen az arcod,
kegyetlen a világ,
hogy így bánt veled.

Édesem! Gyermekem!
Kínok kínja ez!
Kínozva kínoz
E gonosz világ.

János, gyermekem!
Íme testvéreden a jövendölt seb,
hadd öleljem halálában,
édes testvéred hűvös sírban.

Ford. Seager-Smith Dániel Michael

(Elhangzott 2013. február 20-án a Szerdai Szalonban.)