Beküldte konyortelen - k, 01/08/2013 - 09:23
Ezt én írom, és csak az első bekezdésnek kell majd látszania. Tkp. ez küldetésnyilatkozat lesz.
Utána egy jó minőségű kép felolvasóestről. (Ezeket nem árt váltogatni néhány naponta.) De hátha engedi a Drupal azt is, hogy egy tárból ótomatikusan váltakozzék. Az lenne a szép!
Alatta minden kategóriából egy néhány soros jellemző sor. Ezeket is váltogatni kell időről időre.
Sztem itt ne legyen hozzászólás, ne legyen mán, hogy azonnal valakinek a szörnyű megjegyzése jön.
Beküldte konyortelen - k, 02/19/2013 - 17:12
amikor a
kórházban feküdtél,
azt gondoltad,
krisztusi
a szenvedésed.
elindultál, azt remélted,
hogy esni fog, de
az ég csak szürke volt,
majd
kisütött a nap.
(Elhangzott 2013. február 20-án a Szerdai Szalonban.)
Beküldte konyortelen - k, 02/19/2013 - 15:39
Hírnök:
Paradicsom asszonya, siess,
elragadták áldott fiad.
Az emberek ütik-verik,
véresre korbácsolják.
Mária:
Miért fogták el gyermekem,
az Ártatlan Bárányt,
aki sohasem vétkezett!
Hogyan lehetséges ez?
Hírnök:
Eladta őt a leghitványabb,
az áruló Júdás.
Harminc arany volt a jussa,
busás ár a Koldus Királyért.
Mária:
Légy támaszom, Magdolna,
hatalmas balsorsomban.
Jézust elragadták tőlünk,
utolért borzalmas végzetünk!
Beküldte konyortelen - k, 02/19/2013 - 15:33
Nem félek, mondtam magamban megint. Nem félek. Az ágyamon feküdtem, a rugó az oldalamat nyomta, a takaró a fülemig felhúzva, a párnát magam előtt szorongattam. Nem félek. A szomszéd ágyon a nő már elaludt. Pár perce még hallani lehetett csendesedő zokogását. Tudtam, hogy én jövök, és ez a gondolat méregként terjedt szét az agyamban. Nem félek, nem. És őrült sem vagyok. Hamarosan ki kell, hogy engedjenek. Rá fognak jönni, hogy nem vagyok őrült. Nem vagyok.
Beküldte konyortelen - k, 02/19/2013 - 15:30
Az első napon
megváltozott a szelek járása, falánk ősz illata szelte a levegőt. Elapadt néhány ripka és agyilnos, fény sem cirógatott többé úgy, mint azelőtt. Csak hárman vették észre, hogy a világ tengelye újra fordulni készül, csupán hárman mind közül.
A második napon
ugyanabban az órában megvilágosodtak. A mindég hideg északi szél súgta fülükbe: elérkezett az óra, indulniuk kell. Ekkor ragyogó napfény ölelte körbe őket, hogy reményt hozzon és feledtesse: elmúlik a nyár, közeleg az ősz. Mégis tudva tudták, feledni nem feledték, hogy az utat csak maguk járhatják be.
